A TT 9/2000 (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása alapján kialakult gyakorlat során felmerült egyes konkrét problémákkal összefüggõ jogértelmezési kérdések

Alternatív
Vitarendezõ Fórum

INFOMEDIÁTOR
Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda

Tanácsadó
Testülete

A Tanácsadó
Testület 1/2017. (V. 23.) Elvi Állásfoglalása

a TT 9/2000
(VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása alapján kialakult gyakorlat során felmerült
egyes konkrét problémákkal összefüggõ jogértelmezési kérdések

tárgyában

1. Felvezetõ

A Nyilvántartó 2017.
április 19-én fordult a Tanácsadó Testülethez, a személynevek kapcsán, a TT
9/2000 (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása alapján kialakult gyakorlat során
felmerült egyes konkrét problémákkal összefüggõ állásfoglalást kérve.

A megkeresésben a
Nyilvántartó ismertette azt a gyakorlatot, amelyet jelenleg a Nyilvántartó és a
Regisztrátorok a személynevekkel kapcsolatos delegálási igények összefüggésében
követnek. E szerint ha az igénylõ születési, és a hatályos anyakönyvezett nevét
kéri delegálni, igénylését külön indokolás nélkül teljesítik. Amennyiben az
igénylõ több anyakönyvezett utónévvel rendelkezik, úgy domain nevébe a
vezetéknév mellé – akár több, tetszõleges sorrendben megjelölt – utónevet
választhat, s igénylését ugyancsak külön indokolás nélkül teljesítik. Ezektõl az
esetektõl eltérõen a névhasználati jog igazolásához kötik azokat az igényeket,
melyek az igénylõtõl eltérõ magánszemély nevére, mûvésznévre, közszereplõi
névre, vagy terméknévre, márkanévre, brandre vonatkoznak – ezekben az esetekben
az igény teljesítésének feltétele, hogy az igénylõ névhasználati jogosultságát
az érintett személytõl, szervezettõl származó hozzájáruló nyilatkozattal
igazolja. A megkeresés szerint gyakorlat ebben a körben olyan értelmezési
problémákat vetett fel, melyekre a Nyilvántartó szerint a Tanácsadó Testület
96200. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása már nem ad kellõ iránymutatást: e
problémákat a Nyilvántartó konkrét, a TT felé megfogalmazott kérdésekben
vetette fel.

A Tanácsadó Testület a feltett kérdéseket
megvitatta, majd mai napon 6 tag jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási
rendben, 6 igen szavazattal, különvélemény csatolásának igénye nélkül elfogadta
a Testület többségi véleményét kifejezõ jelen Elvi Állásfoglalást.

2. A Testülethez intézett kérdések

A feltett kérdések a
következõk voltak:

1.) Delegálható-e külön
indokolás nélkül – olyan név a .hu TLD alá, ahol az igénylõ a domain nevében az
anyakönyvezett nevének olyan becézett formájában kéri, ahol a becézett utónév
egyben önálló anyakönyvezhetõ utónév is? (Például Szabó Katalin
bejegyeztetheti-e a szabokati.hu domaint?).

2.) A házasságkötéskor
felvett név helyett delegálható-e külön indokolás nélkül – olyan név, amit az
illetõ házasságkötésekor felvehetett volna? (Például Szabó Jánosné Torma
Katalin, illetve Szabóné Torma Katalin bejegyeztetheti-e a szabokatalin.hu
domain nevet?)

3.) Milyen szinten
látja indokoltnak a Tanácsadó testület a külföldi személynevek védelmét a .hu
TLD alá történõ delegálásnál?

4.) Igazolhat-e
névhasználati jogosultságot a személy foglalkozása? (Példa: Juhász László,
akinek ács a foglalkozása, jogosult-e az acslaszlo.hu domain bejegyzésére?)

5.) Kell-e védeni a
fordított – más nyelvben viszont megszokott – sorrendben írt személynevet?
(Kiadható-e – külön indokolás nélkül – a laszlokovacs.hu Pataki Teréznek?)

6.) Kiadható-e a
fordított sorrendben írt személynév, ha a vezetéknév is lehet utónév? (Páldául
László Tamásnak kiadható-e – külön indokolás nélkül – a tamaslaszlo.hu?)

3.
A Testület Állásfoglalása a feltett kérdésekkel kapcsolatosan:

3.1
A Tanácsadó Testület elõre kívánja bocsátani, hogy A magánszemélyek
névkizárólagosságához fûzõdõ jogai érvényesülésének biztosítása tárgyában
hozott 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában kimondott alapvetõ
elveket változatlanul érvényesnek, s a napi gyakorlatban alkalmazandónak
tartja. A természetes személyek névviselési jogával kapcsolatos legalapvetõbb
kérdéseket a személyiségvédelmi jog körében a Polgári Törvénykönyv tartalmazta
és tartalmazza: e téren a 2013. évi V. törvény, az új Ptk. 2:50. § az Elvi
Állásfoglalás idõpontjában hatályos korábbi Ptk. 77. §-hoz, az 1959. évi IV.
törvényhez képest tartalmi változást nem hozott. Mint a Ptk. kommentárja
rámutat, a magánszemélyek névjogának anyagi joga a családjogban, s az ehhez
kapcsolódó gyermekvédelmi, gyámügyi, anyakönyvi tárgyú jogszabályokban találhatók,
melyek nem zárják ki azt a lehetõséget, hogy több személynek azonos család- és
utóneve legyen, ha pedig ilyen teljes névazonosság fennáll, nincs olyan jogi
kötelezettség, mely egyik vagy másik fél terhére a név megváltoztatásának
kötelezettségét írnák elõ [Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk):Kommentár a
Polgári Törvénykönyvhöz, Wolter Kluwer, Budapest, 2014, p. 163].

E szabályok az elmúlt
évek során változtak, jelenleg a névviseléssel (névhasználattal) kapcsolatos
legalapvetõbb közigazgatási jogi rendelkezéseket az anyakönyvi eljárásról szóló
2010. évi I. törvény IV. része tartalmazza. A törvény 43. §-nak (1) bekezdése
elvi szinten mondja ki, hogy hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban,
nyilvántartásban a magyar állampolgár az anyakönyv szerint õt megilletõ
születési vagy házassági nevet viseli, (2) bekezdése pedig azt, hogy az
anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely az
érintett személyt a bejegyzés alapjául szolgáló esemény idõpontjában
megillette. A törvény részletesen szabályozza a születési (tv. 44-46. §) és
házassági név (47-48. §) anyakönyvezésével kapcsolatos kérdéseket, s a
névváltoztatás feltételeit (49-51. §), s szól továbbá a megkülönböztetõ
betûjel, ragadványnév és egyéb jelzés az anyakönyvbe való bejegyzésének
rendjérõl (tv. 53.-55/A. §).

A bíróságok állandó
gyakorlata szerint: „a névviselési jog sérelmének vizsgálatakor alapvetõen azt
kell vizsgálni, hogy a jogérvényesítõ, valamint a jogsértõ neve azonos-e, vagy
hasonlóságot mutat-e, illetve az érintettek a jogszabályban meghatározott
hasonló vagy azonos tevékenységet gyakorolják-e és vizsgálni kell, hogy e
tevékenységet melyikük kezdte meg és folytatta korábbi idõponttól.”
(Pfv.IV.20.673/2014/4.szám).

Mindennek a
domainregisztrációs eljárás során a Domainregisztrációs Szabályzat 15.5 pontja
alatti esetben lesz konkrét jelentõsége, mely kimondja: a Regisztrátornak vagy
a Nyilvántartónak a regisztrációs eljárások (igénylés, módosítás, felmondás,
átruházás stb.) során az érintettek (domain-igénylõ, domain-használó, átruházó,
kedvezményezett, adminisztratív kapcsolattartó stb.) jogosultságát, illetve
személyének azonosságát a tõle elvárható mértékben kell megvizsgálnia: a
vizsgálatot – magánszemély esetén – régi vagy új típusú személyazonossági igazolványra,
útlevélre, magyarországi letelepedési engedélyre, jogosítványra, vagy az
európai uniós, Európa Tanács, EGT vagy EFTA tagállam, valamint Magyarországgal
szomszédos határral rendelkezõ ország állampolgárságát hitelesen bizonyító
okiratra alapozza. A „hitelesen bizonyító okirat” a TT álláspontja szerint az
állami, közhitelû nyilvántartásokban szereplõ adatok alapján, megszabott
rendben, az államigazgatás arra feljogosított szervei által kiállított
igazolványt vagy más okiratot jelent.

A Nyilvántartó és a
Regisztrátor mindenképpen alappal vélelmezheti, hogy magyar állampolgár
esetében a magánszemély azonosítására szolgáló, az arra vonatkozó külön
szabályok (személyazonosító igazolvány esetében pl. a korábbi, a
személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról1 168/1999. (XI.
24.) Korm. rendelet, ill. a hatályos, a személyazonosító igazolvány kiadása és
az egységes arcképmás- és aláírás-felvételezés szabályairól 414/2015. (XII.
23.) Korm. rendelet) szerinti adattartalommal és rendben kiállított dokumentum
az állami nyilvántartásokban szereplõ anyakönyvezett nevet tünteti fel.
Ugyancsak alappal vélelmezi, hogy az európai uniós, Európa Tanács, EGT vagy
EFTA tagállam, valamint Magyarországgal szomszédos határral rendelkezõ ország
állampolgárságát hitelesen bizonyító okirata – a hazai szabályokhoz hasonlóan –
az igénylõ a hitelesen bizonyító okiratban feltüntetett nevét az illetõ ország
szabályai szerint megvizsgálta, névhasználatát jogszerûnek fogadta el.

3.2
A hatályos Ptk. nevesített személyiségi jogsérelemként jelöli meg a
névviseléshez való jog megsértését (Ptk. 2:43. § f./ pont). A személyiségi
jogok megsértését megvalósító magatartásokat az új Ptk. – a régitõl eltérõen
– még példálózó jelleggel sem sorolja fel: a 2:42. § fõszabályából kiindulva
elvileg minden személyiségi érdek sérelmét okozó magatartást jogellenesnek
tekint – explicit kivételt az olyan magatartás jelent, amihez az érintett
(jognyilatkozatot téve) hozzájárult. Az érvényes hozzájárulásnak azonban
számtalan jogi feltételt kell teljesíteni, amely részben a Ptk. részben pedig
az adatvédelmi szabályozás hatálya alá tartozik. A név ugyanis egyben személyes
adat is.

A névviseléshez való
jog védelme a felvett névre is kiterjed, itt azonban a kódex feltételül szabja,
hogy a jog gyakorlása nem járhat mások lényeges jogi érdekének sérelmével (Ptk.
2:49. § /1/ bek). A domainregisztrációs gyakorlatban a magánszemélyek
névjogának sérelmi lehetõségei alapvetõen a domain név megválasztásával,
illetõleg a névhasználattal függnek össze.

A TT 9/2000. (VIII.
23.) Elvi Állásfoglalásában (4.3-4.4 pontok) arra az álláspontra helyezkedett,
hogy valamely személynév domain névkénti igénylése (annak a szándéknak
kifejezése, hogy az Igénylõ e domain név alatt az Interneten egyedileg
azonosítható módon kíván szereplõvé válni) már önmagában is névhasználatnak
minõsül: magánszemély esetében a névnek a közösség többi tagjától, más
egyénektõl megkülönböztetõ funkciója van, mely a név viselõjének egyedi
azonosítására alkalmas. A TT fenntartja az Elvi Állásfoglalásban megfogalmazott
álláspontját, hogy a névhasználati jog sérelme azzal, hogy jogszerûen használt
nevét engedélye nélkül más domain névként használatba veszi, megvalósul –
ugyanakkor a domain nevek igénylésekor a Regisztrátor nincsen olyan helyzetben,
hogy eldöntse: az Igénylõ a domain névkénti névhasználati jogosultságra milyen
célból tart igényt (kereskedelemi vagy nem kereskedelmi tevékenységet kíván a
domain név alatt folytatni). Amennyiben az Igénylõ saját, az Igénylõlapon
feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és delegációját kéri, az igénylés
teljesítésének felismerhetõ akadálya nincsen, amennyiben azonban az Igénylõ
névhasználati jogosultságát az Igénylés benyújtásával együtt nem igazolja, az
igénylés teljesítése esetén a személyiségi jogok esetleges sérelme gyaníthatóvá
válik.

A Tanácsadó Testület a
névválasztással, névhasználattal kapcsolatos elvi állásfoglalásai 2000-ben még
a domain regisztráció a jelenlegitõl eltérõ feltételrendszerében születtek: a
korabeli szabályzat megkülönböztetést tett a prioritásos és prioritás nélküli
névigénylések között. A Domainregisztrációs Üzletpolitikai Irányelvek 1.4
pontja szerint prioritással rendelkeztek azok az igények, amelyek a delegálást
közvetlenül a .hu közdomain alá kérték, és amelyeknél a választott név az
igénylõ szervezet hivatalos bírósági bejegyzését igazoló dokumentumban, illetve
jogszabállyal létrehozott szervezet esetén a jogszabályban a szervezet teljes
vagy rövidített neveként rögzített megnevezés, vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal
által az Igénylõ, mint jogosult számára lajstromozott védjegy, mint
karaktersorozat (szó, szavak) volt. Az Irányelvek szerint a prioritással
rendelkezõ igények esetén a választott domain névnek és a prioritás alapját
képezõ dokumentumban szereplõ elnevezésnek (ékezetek nélkül) betû szerint
egyeznie kell. Több szóból álló nevek egybeírva, vagy kötõjelesen igényelhetõk,
a szervezeti formára, szakmai ágra vonatkozó szavak, jelölések elhagyhatók. A
TT elvi állásfoglalásai és eseti gyakorlata a névszabatosság elvének következetes
érvényesítésére törekedett, s ezt céloztak a Szabályzat késõbbi pontosításai
is. A magánszemélyek névigénylései kapcsán a Szabályzatok prioritásos igényrõl
nem rendelkeztek, esetükben a delegálhatóság kérdése elsõsorban akként merült
fel (lsd. pl. A Tanácsadó Testület A jojart.hu, jojartferenc.hu domain nevek
regisztrációjával kapcsolatos állásfoglalás kérések tárgyában hozott 57/2000.
(XI. 29.) Állásfoglalását), hogy a nem a kérelmezett domain névvel azonos
igénylés teljesítése – a névhasználati jog igazolásának hiányában – más
névviselési jogának sérelmét eredményezné-e: amennyiben a körülmények gondos
mérlegelése alapján ez valószínûsíthetõvé vált, a TT álláspontja szerint a
Regisztrátoroknak a szerzõdéskötést vissza kellett utasítaniuk.

Az elmúlt másfél
évtized gyakorlata, s az új Ptk. személyiségi jogok tekintetében bekövetkezett
szemléleti elmozdulása is a TT-nek ezt a ma is fenntartottnak tekintett –
álláspontját igazolta – ugyanakkor az esetleges sérelmi helyzetek
értelmezésének igényét egyre tágabb körben vetette fel: erre utalnak a
Nyilvántartó által feltett kérdések is. Bizonyos típusproblémák már 2000-ben is
felismerhetõk voltak (pl. a más részére „ajándékként” történõ regisztrálás
megengedettségének kérdése, azonos erejû névhasználati jogok ütközése estén az
elsõbbségi elv alkalmazása, stb.), mások a hazai domainregisztráció
feltételrendszerének változásainak összefüggésében (pl. a potenciális igénylõi
kör bõvülése, külföldi magánszemélyek névhasználatának domain nevek
összefüggésében kérdései) az eltelt évek során jelentkeztek. Amikor a feltett
kérdésekben állást foglal, a TT-nek egyrészt azt kell vizsgálnia, hogy a fenti
értelemben névhasználattal megvalósuló jogellenesség bekövetkezte
vélelmezhetõ-e, s ha igen, – a Domainregisztrációs Szabályzat az adott
helyzetekre való, megfelelõ értelmezésével – az indokol-e preventív jellegû
beavatkozást, tiltást.

A feltett kérdések egy
része ennek tükrében a konkrét ügytípusra nézve megválaszolható, más esetekben
viszont (arra a tényre tekintettel, hogy azokról a Szabályzat nem rendelkezik,
s a névhasználattal való jogsértés alapesetben nem vélelmezhetõ) a Tanácsadó
Testület – a Nyilvántartó felkérésének megfelelõen – csak indokolt véleményét
fogalmazhatja meg.

III.3
Mindezek alapján a TT válaszai a feltett kérdésekre a következõk:

A TT ennek elvi
akadályát nem látja. A magánszemély névhasználata esetében a névszabatosság
elve nem érvényesül szigorú értelemben véve, nincs olyan szabály, amely
kizárólag az anyakönyvezett név domain névkénti használatát engedné meg.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy a hétköznapi életben igen sokan vezeték-
és/vagy utónevük becézett változatát használják, s e lehetõséget a domain
névhasználat körében sem indokolt korlátozni. Ebben az esetben is lényeges
azonban, hogy a becézett alak az igénylõ anyakönyvezett vezeték- és/vagy
utónevébõl származtatható legyen (a Szabó Júlia néven anyakönyvezett
igénylõ esetében tehát az arra való hivatkozás, hogy õt ismerõsei Katinak
becézik, a névhasználati jog kiterjesztését nem indokolja). Ugyancsak az
igénylés gátja lehet, ha a becézett alak ismert közszereplõ, mûvész, kereskedelmi
márka stb. nevével, megnevezésével lenne azonos: ezekben az esetekben a
jogsérelem lehetõsége már felmerülhet.

Eltérõ megítélés alá
eshetnek azonban az olyan nevek, amelyek közszereplõ közismert becézett nevéhez
kapcsolódnak, vagy amennyiben olyan egyedi, különleges névrõl van szó, amely
egyértelmûen és beazonosíthatóan egy bizonyos természetes személyhez köthetõ. Ugyancsak
eltérõ lehet a közismerten jelentéstartalmú fiktív nevek (pl. Fedák Sári, Gipsz
Jakab, stb.) megítélése.

A TT álláspontja
szerint ezt esetrõl esetre kell vizsgálni. Az a követelmény, amit az 1.) kérdés
kapcsán a TT felállított (az anyakönyvezett névbõl való származtathatóság)
ebben az esetben is érvényesül: ha az anyakönyvezett névhez képest a domainként
választott név lényeges különbséget mutat (mint a példában), az igénylés
visszautasítható, ha csak kevéssé tér el, vagy a név valamely lényeges elemét
megtartva annak részeit hagyja el (szabonetormakatalin.hu; tormakatalin.hu), az
igénylés teljesíthetõ.

3.) Milyen szinten
látja indokoltnak a Tanácsadó testület a külföldi személynevek védelmét a .hu
TLD alá történõ delegálásnál?

A TT úgy véli, hogy az
ésszerûségi (fonetikai-átírási) keretek között az egyébként a Szabályzat
szerinti igényjogosultsággal rendelkezõ igénylõket a személyazonosságukat
igazoló okirat szerinti nevük vonatkozásában a hazai (magyar nyelvû) nevekkel
azonos védelem illeti meg. Ugyanez vonatkozhat azokra az esetekre, amikor
magyar állampolgár használ külföldi hangzású nevet.

4.) Igazolhat-e
névhasználati jogosultságot a személy foglalkozása? (Példa: Juhász László,
akinek ács a foglalkozása, jogosult-e az acslaszlo.hu domain bejegyzésére?)

A TT álláspontja
szerint a foglalkozás megjelölése a magánszemély számára névhasználati jogot
automatikusan nem igazolhat. Egyrészt itt az anyakönyvezett névbõl való
származtathatóság elve már nem érvényesül, másrészt a névhasználat kifejezetten
az igénylõ gazdasági-üzleti tevékenységére utalva, annak keretei között
valósulna meg. Annak azonban nincs akadálya, hogy az igénylõ igazolja, hogy a
választott név az õ saját üzleti tevékenységével összeforrt, a gyakorlatban azt
üzletjelzõként használja. A TT több ügyben a „nyelvi leleményt” is elismerte. Abban
az esetben azonban, ha foglalkozás névként való használatának egyértelmû
jogalapja – például kezdõ vállalkozásra tekintettel – nem igazolható, eseti
döntéssel kell megállapítani, gyaníthatóan okozhat-e sérelmet a név delegálása
vagy sem.

5.) Kell-e védeni a
fordított – más nyelvben viszont megszokott – sorrendben írt személynevet?
(Kiadható-e – külön indokolás nélkül – a laszlokovacs.hu Pataki Teréznek?)

Amennyiben az
anyakönyvezett névbõl való származtathatóság elve nem sérül, és a név a
jelentéstartalmának változása (pl. Csaba László – László Csaba) nem idéz elõ jogsérelem-lehetõséget
(lsd. 6. kérdés) igen. A konkrét példa esetében azonban nem: a TT fenntartja, s
megerõsíti a 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában (4.3-4.4 pontok)
megfogalmazott azon álláspontját, hogy ha az Igénylõ saját, az Igénylõlapon
feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és delegációját kéri, az igénylés
teljesítésének felismerhetõ akadálya nincsen, amennyiben azonban az Igénylõ
névhasználati jogosultságát az Igénylés benyújtásával együtt nem igazolja, az
igénylés teljesítése esetén a személyiségi jogok esetleges sérelme gyaníthatóvá
válik. Az igénylés teljesítése ilyen esetekben a névhasználati jog igazolásához
kötött.

6.) Kiadható-e a
fordított sorrendben írt személynév, ha a vezetéknév is lehet utónév? (Például
László Tamásnak kiadható-e – külön indokolás nélkül – a tamaslaszlo.hu?)

Az 5. pont szerinti
válaszban foglaltakra tekintettel is – automatikusan nem. A magánszemély
azonosítására vezeték- és személyneve szolgál, mely a magyar nyelv szabályai
szerint meghatározott sorrendben követi egymást. A sorrend változása új
jelentéstartalmat hozhat létre, mely azonban az adott név viselõjének
névkizárólagossági jogát már sértheti.

Jelen Elvi
Állásfoglalást a Tanácsadó Testület egyhangúlag fogadta el, különvéleményt
egyik Testületi Tag sem kívánt csatolni. Az Elvi Állásfoglalás szövege a
Tanácsadó Testület weboldalán (www.nic.hu/tt) teljes
terjedelmében közzétételre kerül.

Budapest, 2017. május 23.

A Tanácsadó Testület nevében:

Dr. Verebics
János

Elnök

Sk.

Dombi Gábor

Titkár

Sk.