A közszereplõ (elõadómûvész) mûvésznevével egyezõ névválasztások jogszerûsége tárgyában
Internet Szolgáltatók Tanácsa
Tanácsadó
Testülete
Budapest, Victor Hugo u. 18-22.
A Tanácsadó Testület 1/2003. (IV. 22.) Elvi
Állásfoglalása
A közszereplõ (elõadómûvész) mûvésznevével
egyezõ névválasztások jogszerûsége
tárgyában
1. Felvezetõ
A nyilvántartó 2003. március 21.-én kelt levelében – a
2. pontban jelzett konkrét kérdések feltételével – a közszereplõ (elõadómûvész) mûvésznevével egyezõ
névválasztások jogszerûsége tárgyában elvi állásfoglalást kért a
Tanácsadó Testülettõl. A Tanácsadó Testület a feltett kérdéseket megvitatta, majd 2003. április 22-i ülésén öt tag
jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási rendben, 5 igen szavazattal, különvélemény csatolásának igénye nélkül
elfogadta a Testület többségi véleményét kifejezõ jelen Elvi Állásfoglalást.
2. A Testülethez intézett Kérdés:
Egyes közszereplõk (elsõsorban elõadómûvészek, szerzõk)
„mûvésznéven” váltak közismertté.
1. A regisztrációs szabályzatba ütközne-e ilyen névnek
domainnévként történõ regisztrálása olyan igénylõ számára, aki a szóbanforgó közszereplõtõl hozzájárulást felmutatni
nem tud és egyéb névhasználati jogosultságot sem tud igazolni az adott névre vonatkozóan?
2. A regisztrációs
szabályzatba ütközne-e ilyen névnek domainnévként történõ regisztrálása olyan igénylõ számára, aki a szóbanforgó
elhunyt közszereplõ utódjától vagy családjától hozzájárulást felmutatni nem tud és egyéb névhasználati jogosultságot
sem tud igazolni az adott névre vonatkozóan?
3. A Testület Állásfoglalása a feltett
kérdésekkel kapcsolatosan:
3.1 A névviselési jog, mint személyhez fûzõdõ jog
sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy máséhoz hasonló nevet használ. A felvett
nevet a névviselési jogra vonatkozó oltalmi szabályok ugyanúgy védik, mint a magánszemély családnevét. Saját nevének
használatára mindenkinek alanyi joga van, más nevének használatára azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha
ahhoz az érintett kifejezetten hozzájárult. Ilyen hozzájárulás hiányában a domain használata jogellenes, s így a
regisztrációs szabályzatba ütközõ lenne.
3.2 Mûvésznévnek domain névkénti felhasználására a
szerzõ halála után csak jogutódától elõzetesen megszerzett engedély, névjogi szerzõdési kötelezettségvállalás
alapján kerülhet sor: ilyen megállapodás hiányában a domain használata versenyjogi értelemben véve megtévesztõ,
jogellenes, s így a regisztrációs szabályzatba ütközõ lenne.
4. Az Állásfoglalás Indokolása
4.1 A Tanácsadó Testület A gyaníthatóan
megtévesztõ vagy jogellenes névigénylések elutasíthatósága tárgyában hozott, 8/2000. (VIII. 9.) Elvi
Állásfoglalásában és a Magánszemélyek névkizárólagosságához fûzõdõ jogai érvényesülésének biztosítása tárgyában
hozott, 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában korábban már foglalkozott a természetes személyek névhasználatával,
névjogával kapcsolatos, a domainregisztráció összefüggésében felmerülõ jogi kérdésekkel. Ennek körében rámutatott: a
Ptk. 75. § értelmében a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme
alatt állnak. A reájuk vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell (kivéve, ha a védelem jellegénél
fogva csak magánszemélyeket illethet meg). Személyhez fûzõdõ jogokat nem sérthet az a magatartás, amelyhez a jogosult
hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyiségi jogok
körébe tartozik a névvédelem (névviselési jog védelme). Minden személyt a saját nevéhez való kizárólagos jog
illeti meg, ezért másokat annak jogtalan használatából kirekeszthet. A névviselési jog védelme a magánszemélyeket és
jogi személyeket egyaránt megilleti.
A Ptk.
77. § (2) bekezdése szerint tudományos, irodalmi, mûvészi vagy egyébként közszerepléssel járó
tevékenységet – mások jogainak és törvényes érdekeinek sérelme nélkül – felvett névvel is lehet folytatni.
A törvény tehát egyrészt meghatározza azt a kört, ahol név felvételére sor kerülhet (tudományos, irodalmi, mûvészi
vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenység), más részrõl feltételként szabja meg, hogy az ilyen tevékenység
felvett néven csak mások jogai és törvényes érdekei sérelme nélkül folytatható. A felvett nevet tehát – e keretek
között – a névviselési jogra vonatkozó oltalmi szabályok ugyanúgy védik, mint a magánszemély családnevét.
A névviselési jog, mint személyhez
fûzõdõ jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy máséhoz hasonló nevet használ
(Ptk. 77. § /4/). A bírói gyakorlat szerint a közismert családi név jogosulatlan használata az utónév nélkül is
jogsértését jelent (BH1993/9/548). A névviseléshez fûzõdõ jog megsértése szempontjából – akár a személyiségi, akár a
cégjogi szabályok alkalmazása során – közömbös a felróhatóság kérdése: ezt csak a névviseléssel kapcsolatos
jogsértésbõl eredõ kártérítési igény elbírálásánál kell a bíróságnak vizsgálnia (BH1991/8/320). A jogtalan
névhasználat nem csak a név – jogosulatlan – kereskedelmi célú használatával valósulhat meg (BH1994/1/21), de bármely
más módon is. A Tanácsadó Testület álláspontjaként – melyet két, fentebb hivatkozott elvi állásfoglalásában
következetesen képviselt – ilyen jogsértést jelent a név jogosulatlan domain névkénti használata is.
A polgári jog ezen szabályai mögött a
név és a névviselõ egyedi kapcsolatának, egyedi, megkülönböztetõ jellegének oltalmazási szándéka áll, a névviselés
joga pedig olyan igény elismerését, mely alapján neve megkülönböztetõ, felismerhetõ jelzõként azonosítja õt a
társadalom többi tagja elõtt. Saját nevének használatára mindenkinek alanyi joga van, más nevének használatára azonban
csak abban az esetben kerülhet sor, ha ahhoz az érintett kifejezetten
hozzájárul.
A személyhez fûzõdõ jogok csak
személyesen lehet érvényesíteni (Ptk. 85. § /1/ bek). Ilyen jogokkal csak létezõ (élõ) természetes- és jogi személy
rendelkezhet, meghalt természetes személy nem: jogképessége a halállal megszûnik (Ptk. 22. §). Emlékük, jó hírnevük
azonban megsérthetõ (kegyeleti jog). A meghalt személy emlékét, mint a kegyeleti jog jogosultakat (hozzátartozók)
megilletõ, személyhez fûzõdõ jogot mindenki köteles tiszteletben tartani (BH1984/9/352). A Ptk. 85. § (3) bekezdése
lehetõséget ad a hozzátartozónak, továbbá annak a személynek, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített,
hogy a meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz forduljon: ebben az esetben a Ptk. 84. § szerinti igények
támaszthatók. A kegyeleti jog azonban az elhunyt emléke, jó hírnevének védelmét biztosító jogintézmény, mely az ezek
oltalma érdekében a törvényi feljogosítottság alapján fellépési lehetõséggel bíróknak, s nem az elhunytnak keletkeztet
egyfajta „halál utáni” személyiségi jogot, mely maga is a jogvédelem érdekében megtehetõ cselekményekre
korlátozott. Nem foglalja azonban magában – kivéve, ha a mûvésznév hivatalosan is családi névvé vált, így a
hozzátartozók azt jogszerûen viselik – a felvett névre vonatkozó névhasználati jog megengedésének lehetõségét. Ilyen,
a felvett névre vonatkozó, „általános” névhasználati jog tehát a hozzátartozóktól hozzájáruló
nyilatkozattal meg nem szerezhetõ. Amennyiben
azonban az elhunyt mûvész, közszereplõ felvett nevének használata az elhunyt emlékét vagy jó hírnevét sérti, úgy a
jogosultak a Ptk. alapján fenti jogosítványaikkal élhetnek.
4.2 A Tanácsadó Testület álláspontja szerint azonban
a közszereplõk, mûvészek, alkotók felvett nevének domain névkénti igényelhetõségének nem kizárólag a névjog, mint
kizárólagos jogokat biztosító, személyiségi jog képezheti gátját. A felvett néven mûködõ, alkotó ember mûvészneve –
személyes mûvészi teljesítményével, az általa mûvelt mûfajjal összefonódva – a közismertségnek magas fokát érheti el,
s mint személyiségi jog, a szerzõi jog védelme alatt áll (Szjt. 12. §). A szerzõi álnevek önkéntes, közhitelû
nyilvántartását az ARTISJUS vezeti. A közszereplõ, mûvész életében fellépéseit e néven hirdetik meg, az általa, vagy
közremûködésével megalkotott, szerzõi jog által védett mûvek e néven kerülnek nyilvánosság elé. A szerzõi személyi
jogok halála után egyrészt sajátos „kegyeleti jogként” élnek tovább (Szjt. 14. § /1/-/2/), melyeket a
védelmi idõn belül irodalmi, tudományos, mûvészi hagyatékának gondozásával megbízott személy, illetõleg a vagyoni
jogait öröklés címén megszerzõ személy gyakorol. Ugyanakkor a szerzõ jogutódja számára az Szjt. 10. § (4) bekezdése
aktív, engedélyezési jogot is biztosít: felhasználási szerzõdésben a névfeltüntetés vonatkozásában – a törvény
szerinti legfeljebb 5 éves idõtartamra – névjogi szerzõdési kötelezettség vállalható (Szjt. 52. §).
Mint a Tanácsadó Testület korábbi
állásfoglalásaiban rámutatott, a domain név igénylésekor a névhasználat célja, annak gazdasági, kereskedelmi jellege
még nem dönthetõ el. Mindazonáltal a közismert, csak egy (élõ vagy elhunyt), meghatározott természetes személy felvett
nevével azonos domain név a felhasználókban azt az érzetet keltheti, hogy a domain alatt elérhetõ tartalom az illetõ
közszereplõvel, annak egyéni-alkotói teljesítményével, vagy az általa mûvelt mûfajjal összefüggõ olyan információt
tartalmaz, mely a fogyasztók, felhasználók arra vonatkozó döntését, hogy az oldalt felkeresik-e, érdemben befolyásolni
tudja. A felvett név harmadik személyek részérõl történõ domain névkénti használata tehát a Tpvt. 6. § (1) bekezdése
szerint a piac környezetében alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére, s mint ilyen, tiltott magatartásnak
minõsülhet.
Tanácsadó Testület A Delegációs és
Regisztrációs Szabályzat szerinti prioritásos igények és a jogszabály alapján gyakorolható kizárólagos elsõbbségi
jogok ütközésérõl és a megtévesztõ domain név igénylés teljesítésének tilalma tárgyában hozott 6/2000. (V.24.)
Elvi Állásfoglalásában már kifejtette: „A megtévesztés (jogi problémája) a domain regisztráció körében a
választott névvel, annak jelentéstartalmával, s a domain nevet igénylõ személlyel, szervezettel hozható
összefüggésbe, azaz az Internet használóiban azt a látszatot keltheti, hogy a domain név és annak mögöttes
jelentéstartalma (a szóval azonosított vagy azonosítható szolgáltatás, áru, személy, személyösszesség, gazdálkodó
szervezet, társadalmi szervezet, intézményt stb.) egymással közvetlen összefüggésbe hozható, a domain név alatt azt
a szolgáltatást, árut, személyt, személyösszességet, gazdálkodó szervezetet, társadalmi szervezetet, intézményt,
illetve a nevével, tevékenységével kapcsolatos információt találhatnak. Egyes, közismert szavak oly annyira
összefonódtak a szó mögöttes jelentéstartalmával, hogy köznapi értelemben vett használatuk mellett a napi
gazdasági-társadalmi életben szinte kizárólagosan egy adott áruhoz, szolgáltatáshoz, céghez stb. kötötté váltak (pl.
Patyolat, ATI). Más, idegen szavak vagy képzett szavak (airfrance, chio, coke, persil, otp, hypo-bank stb.) a szó
mögötti áru, szolgáltatás stb. magyarországi megjelenésével váltak közismertté. Ezek az áruk, szolgáltatások
legtöbbször védjegyoltalom alatt is állnak, annak felismerése azonban, hogy a domainkénti névhasználat valamely
védjegyjogosult kizárólagos jogait sértené-e, a Regisztrátortól minden esetben el nem várható. Az azonban igen, hogy
a közismert szavak esetében felismerje, ha a domain névként választott szó valamely gazdasági-piaci tevékenységhez
kötõdik. Az Igénylõ a domain név regisztrálásával és delegációjával maga is piaci szereplõvé válhat, piaci
tevékenységet folytathat, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személy, illetõleg jogi személyiség nélküli
gazdasági társaság.” (6/2000. /V.24./ Elvi Állásfoglalás, 2.7 pont).
Az idézett Elvi Állásfoglalás elvi
éllel rögzítette: „A Tpvt. 2. § általános szabályként mondja ki, hogy tilos gazdasági tevékenységet
tisztességtelenül – különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértõ vagy veszélyeztetõ módon vagy
az üzleti tisztesség követelményeibe ütközõen – folytatni. Ez az általános igényû, a gazdasági tevékenység
tisztességtelen folytatására vonatkozó tilalom a domain nevek választása, használata során sem csorbulhat. E
törvényi rendelkezésbe és az üzleti tisztesség alapkövetelményébe ütközhet minden megtévesztõ névválasztás,
névhasználat. A hivatkozott jogszabályhely ugyanis nem csak a tényleges jogsérelem bekövetkezése esetén
érvényesülhet, de akkor is, ha a tanúsított piaci magatartás veszélyeztetõ jellegû, azaz a jogsérelemre csak
lehetõséget teremt’ (6/2000. /V.24./ Elvi Állásfoglalás, 1.2 pont).
A gazdasági tevékenység akkor nem
megtévesztõ, ha a domain név alatt elérhetõvé váló oldalon csakugyan a felvett nevén ismert alkotó személyével,
mûvészi teljesítményével össze függõ információ található. A szerzõ nevének ilyen jellegû felhasználására azonban csak
a szerzõtõl, vagy jogutódától a fenti módon elõzetesen megszerzett névjogi szerzõdési kötelezettségvállalás alapján
kerülhet sor: ilyen megállapodás hiányában a domain használata jogellenes, s így a regisztrációs szabályzatba ütközõ
lenne.
Jelen Elvi Állásfoglalást a Tanácsadó Testület
egyhangúan fogadta el, különvéleményt egyik Testületi Tag sem kívánt csatolni. Az Elvi Állásfoglalás szövege a
Tanácsadó Testület weboldalán (www.nic.hu/tt) teljes terjedelmében közzétételre
kerül.
Budapest, 2003. április 22.
A Tanácsadó Testület nevében:
|
Dr. Verebics János Elnök Sk. |
Dombi Gábor Titkár Sk. |