A diakhitel.hu domain név regisztrációjával kapcsolatos igény teljesíthetõsége
Internet Szolgáltatók Tanácsa
Tanácsadó Testülete
A Tanácsadó Testület 75/2000. (XII. 28.)
Állásfoglalása
A diakhitel.hu domain név regisztrációjával
kapcsolatos igény teljesíthetõsége
tárgyában
A Tanácsadó Testület elõtt 582/2000. ügyszámon
iktatott állásfoglalás kérést a Tanácsadó Testület a Szervezeti és
Eljárási Szabályzat (SZESZ) szerinti rendben megtárgyalta, majd 2000.
december 28-i ülésén 4 tag jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási
rendben, 3 tag ‘igen’ és 1 tag ‘nem’ szavazatával, különvélemény
csatolásának igénye nélkül elfogadta a Testület
többségi véleményét kifejezõ jelen eseti Állásfoglalást.
Az igényelt domainnév az Oktatási Minisztérium
részére adandó használatba.
Indokolás:
A 582/2000. sz. ügyben a Hungarnet Egyesület,
mint Regisztrátor az Oktatási Minisztérium a diakhitel.hi és
diak-hitel.hu domain nevek vonatkozásában a Lax-Lex Kft. igénylése
kapcsán bejelentett észrevételét és egyben a diakhitel.hu,
hallgatoihitel.hu, hallgatoi-hitel.hu, dhi.hu, diakhitelintezet.hu,
diakhitel-intezet.hu, dhk.-hu, diakhitelkozpont.hu, diakhitel-kozpont.hu
domain nevekre vonatkozó igénylését terjesztette a TT elé. A
Regisztrátor abban kérte a TT állásfoglalását, hogy a Testület
álláspontja szerint a diakhitel.hu és a diak-hitel.hu domain nevekre
igénylést benyújtó Lax-Lex Kft., vagy az OM részére kerüljenek e domain
nevek delegálásra.
A TT Titkársága útján 2000. december 4. útján
felhívta a Regisztrátor figyelmét, hogy az igényt a Nyilvántartó –
tekintettel arra, hogy a kormány 2000. november 21.-i ülésén döntött a
felsõoktatási hallgató hitel bevezetésérõl, s ezért a a Lax-Lex Kft.-t
igénylésének teljesítése – felhatalmazottság hiányában – megtévesztõ
lenne – a TT elé utalta, s egyben kérte a névhasználati jog igazolását.
2000. december 13.-án tájékoztatta a Regisztrátort arról, hogy a Lax-Lex
Kft. igénylése ellen panasszal éltek, s ismételten felkérte, hogy a
névhasználati jogát megalapozó dokumentumokat igényléséhez csatolja.
2000. december 18.-án kelt válaszához a Lax-Lex Kft. ilyen dokumentumot
nem csatolt, viszont kifejtette azt a véleményét, hogy az Oktatási
Minisztériumnak tárgyi domain nevek vonatkozásában sem a Regisztrációs
Szabályzat szerinti jogszabály által létre hozott szervezetekre
vonatkozó prioritása, sem névhasználati jogosultsága nincsen. A domain
igénylés folyamán a Minisztériumot, mint polgári jogalanyt kell
megítélni, és az általa benyújtott igényeket mint nem prioritásos
igényeket kell elbírálni. Mivel a Regisztrációs Szabályzat 14.2.b pont
szerinti feltételeket nem teljesítõ igénylõnek számít, így az igénylési
idõrend miatt a delegálás az eredeti Igénylõ, a Lax-Lex Kft. javára
kell, hogy történjen. Álláspontját a Kft. a TT Állásfoglalásaiból
kiemelt részletekkel igyekezett igyekezett alá támasztani. Érvelése arra
épült, hogy igénylésük idõrendben megelõzte az OM igénylését, az OM a
tevékenységi körébe utalt tevékenységre utaló kifejezésre prioritásos
igénylést nem jelenthet be, valamint hogy igénylése nem volt
megtévesztésre alkalmas.
A TT a rendelkezésére álló iratok alapján a
következõket állapította meg: a Lax-Lex Kft. a tárgybeli domain nevek
vonatkozásában nem prioritásos igénylését azt megelõzõen nyújtotta be
(2000. november 22.) hogy a Kormány 1105/2000. (XII.8.) Korm. sz.
határozata kihirdetésre került volna, de már a határozat elfogadásáról
rendelkezõ kormányülés után. E kormányrendelet rendelkezett a Diákhitel
Központ létrehozásáról: ‘A Diákhitel Központot olyan szakosított
pénzintézetként kell létre hozni amely a legjobb feltételek elérése
érdekében a pénz- és tõkepiaci szereplõk versenyeztetésével forrásokat
von be a pénz- és tõkepiacról a hallgatóknak nyújtott hitelek
finanszírozására, valamint hallgatói hiteleket helyez ki.’ (6.a). A
Határozat II. része felhívta az oktatási minisztert és a
pénzügyminisztert, hogy az I. fejezetben meghatározott elvek és
feltételek figyelembe vételével dolgozza ki a hallgatói hitelrendszer
bevezetésének jogszabályi, szervezeti, finanszírozási, adminisztratív és
technikai részleteit, és terjessze a Kormány elé a bevezetéshez
szükséges jogszabályokat. A kormányülést követõ miniszteri
sajtótájékoztató nyomán az írott és elektronikus média másnap széles
körben tette ismertté az elfogadott rendelet tartalmát, így a Diákhitel
Intézet létre hozásával kapcsolatos elképzeléseket is.
Az Oktatási Minisztérium a Diákhitel, Diákhitel
Intézet szó kombinációból képzett domain nevekre 2000. november 27.-én
terjesztette be igénylését. Nem vitatott tehát, hogy – idõrendi
sorrendben – a neveket a Kft. elõbb igényelte. A Kft- ugyancsak alappal
hivatkozik arra, hogy a – még felállításra nem került – új hitelintézet
vonatkozásában az OM a jogszabály által alapított szervezeteket
megilletõ prioritási jogra nem hivatkozhat. A Minisztérium 2000.
december 13.-i kifogásoló levelében elõterjesztettekkel – mi szerint a
kormányrendelet felhatalmazása alapján minden diákhitellel kapcsolatos
domain igény – a tárgyszó bármely kombinációjának bejegyzése – az
Oktatási Minisztérium kizárólagos jogosultsága a TT korábbi
állásfoglalásait – így különösen a 3/2000. /V.10./ Elvi
Állásfoglalásában foglaltakat – megerõsítve nem ért egyet. Az OM és a
Pénzügyminisztérium – nem vitatottan – felhatalmazást kapott arra, hogy
a Diákhitel Központ létrehozásával kapcsolatos koordinációs feladatokat
ellásson, többek között a Központ létrehozásáról rendelkezõ jogszabályt
készítse elõ. Jelenleg tehát nincs olyan jogi helyzet, amire hivatkozva
az Oktatási Minisztérium a Delegációs és regisztrációs Szabályzat 13.
pontja alapján prioritásos igénylõnek lenne minõsíthetõ.
Ugyanakkor, ahogy az a TT a 6/2000. (V.24.) Elvi
Állásfoglalásban már kifejtette:
‘2.3 A Szabályzat 5.1 pontja a névválasztás
szabadságának deklarált általános jogosultságát maga is korlátozza,
akként, hogy azt a ‘szabályzat keretei között’ teszi megengedhetõvé . A
Szabályzat tehát – jogszerûen – tartalmazhat olyan megkötéseket, melyek
a domain regisztrációs és delegációs jogviszonyban – anyagi jogi
elõírásokra vissza vezethetõen – tilalmakként jelennek meg.
Az 5.6 pont a), b), c) pontokban felsorolt esetekben
a névválasztás speciális akadályait rögzíti a Szabályzat. Egyben
kijelöli a konfliktus feloldásának módját is: az Igénylõnek ilyen
esetben másik nevet kell választania. Ez a rendelkezés magában foglalja,
hogy az igényelt domain név az 5.6 pontba ütközõ Igénylés esetében nem
regisztrálható és nem delegálható.’
A TT A gyaníthatóan megtévesztõ vagy
jogellenes névigénylések elutasíthatósága tárgyában született a
8/2000. (VIII. 9.) Elvi Állásfoglalása szerint:
‘3.2 A domain delegációs és regisztrációs
jogviszony polgári jogi jogviszony, melynek alakítására a felek jelentõs
szerzõdési szabadsággal rendelkeznek, ugyanakkor a polgári jog kötelezõ
(kogens) elõírásainak, a polgári jogi alapelveknek érvényesülniük kell.
A joggyakorlás korlátjaként a törvény (Ptk. 2.§ /2/) a társadalmi
rendeltetésnek megfelelõség követelményét állítja (rendeltetésszerû
joggyakorlás), és magával a joggyakorlással szemben a
jóhiszemûség és a tisztesség követelményét állítja
zsinórmértékül (Ptk. 4. § /1/). A Tanácsadó Testület úgy véli, hogy
valamely elnevezés, név, szó domain névkénti használata vonatkozásában a
használatba adásról rendelkezõ szerzõdés ezen alapkövetelményekkel
ellentétes nem lehet.
A polgári jog általános elõírásai – de maga a
Regisztrációs és Delegációs Szabályzat is – a polgári jogi jogviszonyban
úgy a Regisztrátorral, mint a Nyilvántartóval szemben jogokat és
kötelezettségeket támasztanak. Ezek közül kiemelkedik a szerzõdés
megkötése elõtti tájékozódás, tájékoztatás kötelezettsége. A Ptk. 205. §
(4) bekezdése értelmében a felek a szerzõdés megkötésénél együttmûködni
kötelesek, figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A
szerzõdéskötést megelõzõen is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendõ
szerzõdést érintõ minden lényeges körülményrõl.
A Regisztrátor és a Nyilvántartó joggal várja el az
Igénylõtõl, mint szerzõdni kívánótól, hogy
eljárása során
jóhiszemûen, tisztességesen cselekedjék, ne szolgáltasson megtévesztõ
információt, ne nyújtson be olyan igénylést, mely – teljesítése esetén –
más névkizárólagossági vagy egyéb jogának sérelmével járna. Az Igénylõ
az Igénylés benyújtásával ugyan nyilatkozik arról, hogy a névválasztás
más jogait nem sérti (sõt, ezért kifejezetten szavatol) (10.3.d), ám ez
a Regisztrátort és a Nyilvántartót nem mentesíti a szerzõdéskötést
megelõzõ tájékozódási kötelezettsége elvárható tanúsításának
követelménye alól. A Szabályzat 5.6 pontja – közvetett formában –
visszautal erre a kötelezettségre, mikor a névválasztási tilalomba
ütközõ esetekre nézve rögzíti, hogy sem a Nyilvántartó, sem a
Regisztrátorok nem vállalnak felelõsséget azért, hogy minden ilyen
esetet felismernek. Amennyiben azonban felismerik (és a közismert
kereskedelmi-szolgáltatási márkanevek, védjegyek, intézménynevek stb.
esetében ez tõlük, mint a kereskedelmi-gazdasági élet minden
szereplõjétõl bizonyos fokig elvárható), a jogellenesség, a
megbotránkoztatást, félelmet keltés vagy a megtévesztés gyaníthatóvá
válik, automatikusan még nem keletkezik joguk a szerzõdéskötés
visszautasítására. Elõfordulhat ugyanis, hogy a domain névkénti
névhasználati jogot valamely mögöttes jogviszony alapján az Igénylõ
megszerezte, erre azonban az Igénylésben, vagy mellékleteiben nem
hivatkozott.’
Ilyen felhatalmazottságot a Lax-Lex Kft.
felmutatni nem tudott.
Jelen esetben a TT úgy látja, hogy a névigénylés a
Ptk. 2. § (2) és 4. § (1) bekezdéseibe ütközik: sem a jog társadalmi
rendeltetésével, sem a tisztességes joggyakorlás követelményével nem
egyeztethetõ össze, hogy a magyar felsõoktatás finanszírozási
reformjával kapcsolatos, késõbb létrehozandó pénzintézet sajátos nevét a
Lax-Lex Kft. pusztán azért regisztráltathassa a maga számára domain
névként, mert a változásokat bejelentõ sajtótájékoztató másnapján ezekre
másoknál elõbb nyújtott be igénylést.
Az Oktatási Minisztérium, mint nem prioritásos
igénylõ vonatkozásában az igénylések teljesítésének a TT jogi akadályát
nem látja.
Jelen Állásfoglalást a Tanácsadó Testület 3 tag
‘igen’ és 1 tag ‘nem’ szavazatával fogadta el, különvéleményt egyik
Testületi Tag sem kívánt csatolni. Az Állásfoglalás szövege a Tanácsadó
Testület weboldalán (
www.nic.hu/tt) teljes terjedelmében
közzétételre kerül.
Budapest, 2000. december 28..
A Tanácsadó Testület nevében:
|
Dr. Verebics János Elnök |
Dombi Gábor Titkár |